„Messze az Ezerdimenziós Palota felett, az űr sötétjében megnyílt egy ajtó, amelyet halvány fény négyszöge vett körül. A nyílásban megjelent az angyal, aki halált hozott az anyabolygóra. Csak sodródott az űrben, mintha nem is hatna rá a gravitáció. Némán, kifejezéstelenül figyelte, hogyan válik alatta a bolygó lángoló pokollá. Nem volt büszke tettére, de bűntudat sem gyötörte. Egykor e világ egy hírnöke pusztította el az ő anyabolygóját, most pedig visszaadta a kölcsönt. Ez így korrekt. Nem bosszú, csupán – a végzet.” „Arra kéne koncentrálnunk, hogy megelőzzük a kozmosz maradékának két dimenzióba hullását, aztán pedig újraindítsuk az órát, hogy minden kezdődhessen elölről. Ezzel nemcsak az emberi fajnak tartozunk, hanem minden életnek az univerzumban. – Megértem. De szerintem akkor is el kéne mennünk Provence-be. Hamarosan nyílik a levendula. Velem jössz? – Hát persze – mosolyodott el Tianming.”