A ​szufizmus a megvilágosodáshoz vezető utat gyakran úgy mutatja be, mint ami három fokozatú: a bizonyosság tudása, a bizonyosság szeme, a bizonyosság igazsága. A különbséget úgy érthetjük meg, hogy magát a tüzet vesszük az igazság jelképének. A bizonyosság tudását úgy nyerjük el, hogy megismerjük a tüzet, miután leírják nekünk. A bizonyosság szemének elnyeréséhez az szükséges, hogy lássuk a lángok fényét. A legnagyobb adomány, a bizonyosság igazsága azoknak jár ki, akik a tűzben elemésztődnek. Ezt meséli el Attar az éjjeli lepkék történetében: „Egy éjjel összegyűltek az éjjeli lepkék, mert kínozta őket a vágy, hogy egyesüljenek a gyertyával. Azt mondták: Ki kell küldenünk valakit, hogy híreket gyűjtsön szerető keresésünk tárgyáról. Így egyikőjük útra kelt. Eljutott egy kastélyhoz, és a kastélyban egy gyertya fényét látta. Ekkor visszatért, és beszámolt a megfigyeléséről, ahogy ő azt értette. De a gyűlést vezető éjjeli lepke véleménye szerint ő nem fogott fel semmit a gyertya lényéből. Tehát egy második éjjeli lepke repült a kastélyhoz. Az megérintette szárnyai hegyével a lángot, de a hőség menekvésre késztette. Mivel beszámolója nem volt kielégítőbb, mint az első éjjeli lepkéé, egy harmadik repült ki. Ez a lepke elkábult a szeretettől, és belezuhant a tűzbe; az első lábaival átfogta a lángot, és örömmel egyesült vele. Egészen magába szívta, és teste piros lett, mint a tűz. A bölcs éjjeli lepke, aki a távolból figyelte őt, látta, hogy a láng és a lepke egynek látszik, és így szólt: Megtudta, amit tudni akart; de csak ő érti ezt a titkot. Többet nem lehet mondani.”